CSILLAGHEGYI-FOLTOS KLEMENTINA 
Született: 2021.11.30. – 2026.02.26.
Anya: Only Choco-Adel Scandiaca – Maja
Apa: Vernum Ventulus Dapple Apple – Parker
Klementina 2021.november 30.-án született nálunk, testvérével, Kojakkel együtt.
Mikor megláttam a gyönyörű barna foltos kölyköt, akinek első élménye az volt a világból,
hogy a kezembe fogtam, arra gondoltam, ha lány, nem adom őt senkinek.
Így maradt a miénk, hogy a Csillaghegyi-Foltos pointer kennel következő reménysége legyen.
Már régen neveltünk saját születésű kiskutyát, így ennek minden örömét kiélveztem,
kezdve azzal, hogy a földön egy matracon aludtam a kis családdal két héten át.
Nagyon hozzánk nőtt kezdetektől, hisz téli alom lévén az elején egyfolytában
bent voltak, és mivel csak ketten születtek, rengeteg figyelmet tudtunk rá fordítani.
Majával is nagyon jó párost alkotnak, mert Maja csodálatos anya, aki
nagyon nagy odafigyeléssel gondozta,nevelgette két kölykét az elejétől fogva, és teszi ezt Klemivel azóta is.
Klementina rendkívül kíváncsi, bátor, mindent kipróbál, mindenhová felmászik,
mindent megkóstol, megrág. Nagyon határozott jellem, dominánsabb az anyjánál, de nagyon barátságos más kutyákkal és emberekkel is.
Tanulékony, okos, figyelmes, de határozott bánásmódot igényel.
Kicsit szertelen, de nem lehet rá haragudni, mert nagyon kedves, bújós.
Már volt klubkiállításon is, ahol BEST Baby címet ért el.
„Még mindig nem tudom felfogni… Csak két hete mentél el, de elviselhetetlen nélküled. Nem csillapodik a fájdalom, napról napra jobban hiányzol. Kicsit több mint négy éve, hogy életed első pillanatában a kezemben tartottalak, és most az utolsóban. Azt hittem, ez sokkal később lesz majd. Nincsenek rá szavak, mennyire fáj. Te voltál a mindennapok öröme, a jókedv, a nevetés. Te voltál a végtelenül kedves kópé, akire soha nem tudtunk haragudni. Meg tudtad mondani, mit szeretnél. Hanggal jelezted, ha vizet kértél, vagy ki akartál menni, vagy csak éppen hiányoltál. Ugatva köszöntötted az érkezőket, barátságos, boldog, üdvözlő vakkantással. Rengeteg szeretet és életöröm volt benned. Itt a tavasz és Te nem vagy itt! Hogy élvezted volna.. Jönnek elő a lepkék, mindig hajtottad őket. Róluk is csak te jutsz eszembe mostmár mindig. Itt az elárvult játékod, amit az első kiállításodon kaptál a győzelmed mellé a Baby osztályban. Azóta is ez volt a kedvenced. Minden nap játszottál vele, hoztad sok közül kiválasztva, ha kértük. Ki fog ezután álmomból felébreszteni, hogy takarjam be? Ki fog elsőnek üdvözölni reggel és jutifalatért kuncsorogni? Ki bújik mellém, ki mászik az ölembe? Ki rohan elsőnek „Apuka” felé? Ki rohangál boldogan a labda után, a levegőbe ugrálva? Mindig felváltva hoztad nekünk vissza a rózsaszín labdádat, nehogy valaki kimaradjon a játékból. Ha kint játszottunk, még idegeneket is bevontál. Csakis azt, a tiédet hordtad, másikat soha nem fogtál meg. Annyi apró vicces szokásod volt, ahogy gurigáztál, vagy ugrottál irtó magasakra. Annyira barátságos voltál, kutyákkal és emberekkel, annyi jóság és vidámság sugárzott belőled mindig. Anyádat, Maját imádtad, nem lehetett tőle elválasztani. Rajta már most látszik a hiányod, kétségbe esve keres.
Kifosztottnak érezzük magunkat nélküled. Összetört, megszakadt a szívünk.”