Wozopeg Nutmeg/Mocca
2011.július 31-2022.június 11.

Édes Mocca, drága Mókuska! Csak tegnap este 7 órakor volt, hogy utolsót dobbant a szíved, de máris rettenetesen hiányzol. Majdnem 11 évet töltöttünk együtt, ez nagyon sok, és mégis annyira kevés! Csodálatosan jó kutya voltál, engedelmes, szófogadó, kedves, messzemenőkig ragaszkodó. Bármikor vissza tudtalak hívni az erdőben is, nem volt olyan erős hívó ösztön, ami felülírta volna azt, hogy velünk akarj lenni. Képes voltál órákig állni nekünk dőlve a tábortűz mellett, csakhogy hozzánk érhessél. Ha a sátorban aludtunk, még a hálózsákomba is bebújtál, hogy mégjobban a közelemben lehess. Baráti társaságunkban is mindenkinek Te voltál a kedvence, mert annyira bújós voltál. Még az állatorvosunk is azt mondta, igazán nagyon jó kutya vagy, nem féltél tőle, hozzá is odasimultál. A többi kutyához is különleges viszonyulásod volt. Viki a mindened volt, a Te pótanyád, pártfogód. Mikor elveszítetted, valami elveszett belőled is. Aztán Ammilyt választottad ki, a magának valót, aki csendes morgással törődött bele, hogy elhalmozod kedvességeddel, reggelente éberre nyalogatod, ahogy azelőtt Vikivel tetted. Hamarosan ő is eltűnt mellőled, és közben még Kelly is, írszetter barátnőd. Ez a sokszoros veszteség mégjobban ragaszkodóvá tett. Minden elveszített társtól átvettél egy szokást, szinte benned éltek tovább. Ilyen különös dolgot soha senkitől nem tapasztaltunk. Maját pedig ezek után szinte birtokolni akartad. Vigyáztál rá, őt már nem akartad elengedni, ő viszont most elveszített Téged, és a szomorúság azóta is sugárzik a tekintetéből. Klementina csendes tisztelettel bánt veled, sajnos vele nem tudtatok túl sok időt eltölteni, pedig annyi mindenre megtaníthattad volna.
Édes, okos, aranyos Mocca..összetörted a szívünket! Nagyon hálás vagyok Ágnesnek, hogy akkor 11 éve felhívott, hogy van egy barna foltos kiskutyája még az alomból. Nem terveztünk akkor harmadik kutyát, de félrefordított fejeddel, csodás szemeiddel már az első pillanatban beköltöztél a szívünkbe, és nem is jöttél ki onnan soha. Most elvittél a szívünkből egy darabot. Remélem, te is annyira boldog voltál velünk, amennyi örömet Te adtál nekünk életedben.

Megszületett a K alom!

Csillaghegyi-Foltos Kojak és Csillaghegyi-Foltos Klementina

Születési idő: 2021. november 30.

Rólunk:

Budapesten születtem, ott ismerkedtem meg férjemmel, aki Győrből jött oda az egyetemre, ahova én is jártam. Az iskola elvégzése és fiunk születése után nyolc hónappal Győrbe költöztünk egy családi házba, 1985. november 7-én. A kennel története szempontjából is fontos ez a dátum, mert akkor került a tulajdonunkba első pointerünk, akit Budapestről hoztunk magunkkal. Ő volt Remetehegyi Anka, a csokibarna foltos 15 hónapos pointer kutyalány, aki kiválasztott minket, mikor tenyésztői meghirdették őt egy rádióműsorban. A fajtát már ismertük, mert a balatoni nyaralónk szomszédságában élt egy szintén barna foltos aktív vadász kan pointer, Bim, törzskönyvi nevén Bakonytáji Avar, aki nagyon tetszett nekünk.
Bim továbbra is fontos szerepet töltött be a kennel életében, ugyanis ő lett 1987.nyarán Anka első párja, és ezután mindig, öt éven át. A kennelnevet 1987. július 17-én váltottuk ki, és a balatoni helyszínt idézi, ahol Bimet először láthattuk, és ahol sokat megfordult kennelünk összes kutyája. Anka nagyon jó anya volt, és az első alom hét barna foltos kiskutyájának felnevelése után nem tudtam többé ellenállni a kölyöknevelés gyönyörűségeinek és minden évben vállaltunk egy almot. Második almunkból megtartottuk Biankát, aki szintén barna foltos volt, de sajnos csak hét hónapig lehetett velünk, mert elragadta tőlünk egy kegyetlen betegség. Soha nem felejtettük őt el, aki ilyen rövid idő alatt is nagyon hozzánk nőtt. Ezután a harmadik alomból is megtartottunk egy barna foltos kislányt, ő volt Csillaghegyi-Foltos Cindy, akit születése pillanatában választottunk ki. Túlzottan is kényeztettem, szeretgettem őt, úgy ragaszkodott hozzám, mint addig egy kutyám sem. Szerette az egész családot, de értem különösen rajongott. Mindent meg tudott értetni velem, amit közölni akart. Anyjával, Ankával nagyon jóban voltak és igazán ragaszkodtak egymáshoz. Testvéreivel Anka további alomjaiból mindig úgy bánt, mintha a saját kölykei lennének. 1993-ban, mikor négy éves lett, megszülettek saját kölykei. Itt jelent meg először harmadikként a fekete szín is az alomban, eddig csak barna és sárga foltos kölykeink voltak. Közülük nem akartunk megtartani egyet sem, de mégsem tudtunk ellenállni egy fekete foltos kislánynak, aki jóságos, egyedien kedves természetével már bébiként kitűnt az alomból. Fedra nemcsak a család kedvence volt, az alom kiskutyái között, hanem anyjáé és nagyanyjáé is. Így végülis három pointerünk lett a kölykök eladása után. Ők teljesen betöltötték családunk életét, jártunk velük kirándulni, sátorozni a Bakonyba, úsztattuk őket a Balatonon, és csak néha mentünk el kiállításra vagy tenyésszemlére. Szinte mindig “Kitűnő” minősítést kaptak, néha jobbat is, de nem fektettünk különösebb súlyt a kiállításra járásra. Tenyésszemlén természetesen részt vettek és megszerezték a “tenyészthető” minősítést mindannyian. Fedra még képességvizsgán is szerepelt, és ott is jó eredményt ért el. Cindynek még egyszer voltak kölykei egy év kihagyás után egy újabb kan kutyától ( sajnos Fedra apja nemsokkal élte túl kölykei születését), de a szülés közben fellépő komplikációk miatt ( Cindy két héten át küzdött az életéért velem együtt, és hiszem, hogy a kölykei és az irántam érzett szeretete segítette hozzá a túléléshez) többé már nem fedeztettük be őt.Fedra mindig a család babája maradt. A két másik kutya is mindig őt védte, ha váratlan helyzetbe kerültek. Fedrának egyetlen alomja volt 1997-ben, mivel ő is császármetszéssel szült, később már nem próbálkoztam, mivel féltettem őt. Anka 15 és fél évesen ment el tőlünk egy karácsony délelőtt. Két megmaradt kutyánk ezután ha lehet mégjobban kötődött egymáshoz, és hozzánk. Cindyke 14 és fél évet élt. Életének utolsó két hetében együtt küzdött velünk magáért és értünk, utolsó leheletéig. A szívünk szakadt meg, mikor utoljára dobbant a szíve. Fedra egyedül maradt és teljesen elveszett volt nélküle.Az addig mindig vidám és gondtalan és tízévesen is kölyökként viselkedő kutyánk, akinek mindene volt az evés, most alig evett, elfeküdt, kedvetlen volt. Mindenképpen akartunk egy újabb pointert, neki is, nekünk is szükségünk volt rá. Ráadásul barna foltosat szerettünk volna, Anka és Cindy emlékére. Abban az időben pedig még pointer kölyköt sem találtunk az országban, nemhogy ilyen színűt. Hosszas keresgélés után az Internet segítségével találtunk kiskutyát. Így jött végülis hozzánk 2004.október 20-án nem kevés szervezkedés után Litvániából Ammily Europos Mitas, aki az első pillanattól, mikor megláttam fényképét, szívembe lopta magát. Ammily a miénk lett, óriási örömet okozva ezzel az egész családnak és Fedrának is, aki teljesen megfiatalodott a szinte hiperaktív kölyök mellett. Nagyon jó párost alkottak, és hatalmasakat játszottak, hancúroztak a kezdeti méretkülönbség és a korkülönbség ellenére is. Ammily mozgalmat, izgalmat, és rengeteg örömet hozott a séták, a mindennapok nyugalmába. A duó 2005. június 30-án kiegészült Pósteleki-Fürkész Vikivel, a szintén barna foltos 2 és fél éves pointerlánnyal, akit gazdája menhelyre adott. Viki és Ammily az első percben megtalálta egymással az összhangot, jó barátok lettek, többek között ezért is döntöttünk úgy, hogy Viki velünk marad. Fedrával már nehezebben ment a dolog, de végül elfogadták egymást. A megfélemlített, szeretethiányos kutya ma már beilleszkedett életünkbe, és türelmes, szeretetteljes gondoskodásunkat ragaszkodásával és bizalmával jutalmazta meg. Sajnos csak kevés ideig élvezhettük, hogy újra három pointer boldog tulajdonosai vagyunk. Fedránk 2005. december 10-én pár hetes betegség után örökre lehunyta szemét. A vizsgálatokat, gyógyítása érdekében történő megpróbáltatásokat olyan nyugalommal, békével viselte, ami egész életére jellemző volt. Határtalanul hitt bennünk élete végéig, és bár a betegsége ellen többet nem tehettünk, belénk vetett bizalma miatt máig is van egy olyan rossz érzés bennem, hogy cserben hagytam őt, mikor hagytam “elmenni”. Itt hagyott minket, nagy űrt hagyva maga után szívünkben. Vele egyenlőre a kennelben megszűntek létezni a Csillaghegyi-Foltos pointerek, de remélem, Ammily által még újból kiskutyák színesítik majd meg a kennel életét. Ammillyvel felfedeztem a kiállításra járás örömét. Bár ő a kiállításokon sem hazudtolja meg természetét, így nem könnyű vele “szerepelni”, de ezért talán még nagyobb örömet okoz egy-egy győzelem elérése.

Ammily 13 és fél évig élt, csodálatos szépségével, különleges természetével bearanyozva napjainkat. 2017 októberében egy reggelre békésen elaludt. Két alomnak adott életet, tőle származnak az I és J alom kiskutyái. Élete második felében már Mocca is kennelünk tagja lett. Mocca édes, rendkívül ragaszkodó, és nagyon könnyen kezelhető kutya. Ammily önfejűsége mellett üdítő könnyebbséget adott sétáinknak, szabadidős elfoglaltságainknak. Viki Ammily előtt két és fél évvel ment el. Elvesztése nagy űrt hagyott maga után, hisz Mocca legfőbb nevelője, pártfogója, társa volt, és egész csapatunk védelmezője. Ammilyvel sajnos csak pár hónapot tölthetett kennelünk legfiatalabb pointere, Maja, aki 2017. májusában született Szlovákiában, hogy a Csillaghegyi-Foltos Kennel új reménysége legyen.
Nagyon erős vadászgéneket örökölt, így nem volt könnyű őt megzabolázni, de rendkívül okos, és tanulékony, így mára már egész jól egymásra hangolódtunk. Jelenleg tehát a tíz éves Mocca és a négy éves Maja alkotják kennelünk csapatát. Bár most nehéz időszakot él át a világ, reméljük, a Csillaghegyi-Foltos Kennel még büszkélkedhet új leszármazottakkal.