|
Sok-sok éve (1993-ban) egyik pointer lányunknak kölykei voltak. Persze minden kiskutyát imádtunk, de kitûnt közülük egy kölyök, Fedra, aki különös elragadtatással töltött el bennünket. Akkorra már nem számítottunk kezdõnek a „kölyközésben”, hiszen bár Cindynek ezek voltak az elsõ kölykei, de anyjának, elsõ pointerünknek már öt alomját felneveltük.Talán az is egyedivé tette Fedrát számunkra, hogy fekete foltos kiskutya eddig még nem született nálunk, de fõleg természetével hódított meg minket. Nyugodt és békés volt, és hihetetlenül jóindulatú már kezdettõl. Nem volt mafla, nagyon is életképes volt, elsõként tapadt rá mindig az életet adó emlõre és kitartóan szopott, késõbb pedig ugyanolyan elszántsággal evett, futott vagy játszott, vagy amit éppen kellett csinálnia. Be kell vallanom, kivételeztünk vele, egész pici kölyökként lehordtuk magunkkal a balatoni strandra csónakázni, így kezdett el összes kutyánk közül leghamarabb úszni is, mert utánunk ugrott a gumicsónakból, és miután lemerült egyszer, már szuszogva, fújtatva tempózott is felénk amíg ki nem halásztuk õt,hogy megpihenhessen karjainkban. Bakonyi túrákon is részt vett, hatalmas jókedvvel kutyagolt és nyargalt utánunk és a nagykutyák után, ha elfáradt, hátizsákba tettük és ott csorgatta a nyálát a nyakunkba. Mindig derûs, jókedvû volt, és csupa-csupa jóság és jóindulat. Így hamar a család kedvence lett, de nem terveztük, hogy még egy kutyát megtartsunk. Családunk életébe a meglévõ két szukánk nagyszerûen beleillett, de úgy éreztük, három már sok lenne. Persze egy idõ után én már nem ezt éreztem. azt gondoltam, ezt a kiskutyát nem adom oda senkinek. Közben a többieket folyamatosan elvitték új gazdáik, de Fedrát sose mutogattam, ha választani akartak. Férjem, bár õt is elbûvölte a kölyök, még mindig hajthatatlan volt, akkor nyolc éves kisfiam persze nagy elszántsággal küzdött a kicsi megtartása mellett. Elmúlt az õsz is, a kölyök egyre nagyobb lett, és közeledett a karácsony, ezért Dini azt mondta, semmi mást nem kér ajándékba, csak tartsuk meg Fedrát. A kiskutya mintha tudta volna, kit kell meggyõznie, attól kezdve mindig a férjem nyomában járt. Hozzábújt, ha tehette, nyalogatta és földöntúli hûséggel a szemében figyelte minden szavát. Mondanom sem kell, férjem nem bírta sokáig a „megpróbáltatást”, menthetetlenül beleszeretett, olyannyira, hogy a szomszédunk azóta is dicséri mindenkinek, milyen szépen beszél ez a Rezsõ a feleségével, pedig csak a kutyát szólítja az udvaron édes szerelmemnek, drága gyönyörûségemnek. Tehát férjem beleegyezett, hogy a kutya marad. Ha Karácsony, hát legyen meglepetés, gondoltuk, és nem árultuk el fiunknak a jó hírt. Mikor eljött a 24-e, és a fenyõfa feldíszítve állt, Fedrának szalagot kötöttünk a nyakába és betettük egy dobozba és a fa alá raktuk. Olyan nyugodt kiskutya volt, hogy csendben feküdt a doboz alján, és amikor kisfiunk belépett a karácsonyfához, a hangokra felemelkedett, fejével kitolva a doboz tetejét, és kíváncsian kandikált ki, vajon most mi lesz. Hát azt el lehet képzelni, mi lett! Dini fiunk hatalmas sikoltással vette a karjaiba, és a többi ajándék, amit azért mégis megkapott, alig érdekelte a kutya mellett. Szerintem azóta is úgy él az emlékeiben, hogy ez volt élete legszebb Karácsonya.
Ezt a cikket a Pointer Újság számára írtam Fedra betegsége elõtt nem sokkal. Karácsonyi szám volt, karácsonyi történetekkel. A sors úgy hozta, hogy nem érhette meg velünk Fedra a Karácsonyt, mire a cikk megjelent.
Halálára fiam,Dini írt megemlékezést: Fedra a fekete foltos pointer kutyánk volt… Nálunk született. 2005.december 9-én 12 és fél évesen örökre itt hagyott minket… Szeme utolsó pillantásából is a mérhetetlen szeretet sugárzott felénk, ahogy csak egy kutya tud szeretni… És õ fõleg olyan volt, hogy azt mondták rá többen is, hogy a világ legkedvesebb, legtürelmesebb, legengedelmesebb kutyája volt… Az orvosi vizsgálatoknál is mindent hagyott, hagyta, hogy megröntgenezzék, hátára fordítsuk, stb… Feltétel nélkül bízott bennünk. Az volt az élete, hogy mellettünk lehessen. Nekünk pedig az, hogy õ mellettünk van, akkor is, ha szomorúak vagyunk éppen, mindig meg tudott vígasztalni… Mellette nõttem fel… Volt, hogy úgy tanultam mellette, hogy a fejét az ölembe hajtotta… Amikor porckorongsérve volt, én hordtam le mindennap a lépcsõn a karjaimban pisilni… Akkor, abban az évben, bent aludt a szobámban, nappal még az ágyamra is feljött… Mindig bújt hozzám… Kisebb koromban, amikor szerelmes voltam, volt, hogy neki „sírtam el” a bánatomat… Nagyon hiányzik… Még most is… Mindig is fog… Nagyon szerettem… Hiába van két másik kutyám, õt semmi nem pótolhatja… Õ volt Fedra… 12 évvel ezelõtt Karácsonykor õ nézett ki egy dobozból a karácsonyfa alól, ugyanis közöltem anyuékkal, hogy semmi mást nem szeretnék karácsonyra, csak hogy õt megtartsuk… Akkor már volt két kutyánk, és sok lett volna harmadik, ezzel érvelt apu… Tehát õt kellett meghódítania, és Fedra, mintha csak tudta volna… Mindig is kitûnt a többi kölyök közül… Más volt, mint a többi… Apu sem bírta sokáig… Teljesen beleszeretett… Így hát Fedra maradt, megtartottuk… Azóta is az volt életem legszebb karácsonya… Ez pedig a legszomorúbb, mert már nem lehetett mellettem… Az egész család máig siratja.
KIÁLLÍTÁSOK
1995. Gyõr Cac Bíró: Gyárfás Marianne Nyílt osztály Kitûnõ II. Res. Cac
1999. Gyõr Tenyésszemle: Tenyészthetõ
1999. Vámosszabadi Képességvizsga Bírók:Herger László,Mikola Géza 78pont
2001. Budapest Klubkiállítás Bíró: Will Hochstenbach/Hollandia Veterán osztály Kitûnõ
Bírálat szövege (klubkiállítás):
Erõs szuka, szép fej, kedves tekintet, típushoz mérten jó szögellések, nagyon erõs mellkas,nagyon erõs csontozat, jó hátvonal, nagyon aktív mozgás.
|
