Mikor 2004. januárjában elment örökre imádott Cindykénk, egy kutyánk maradt csak, Fedra, aki már akkor is 10 és fél éves volt. Depressziós lett anyja elvesztésétõl, nekünk is nagyon hiányzott, hogy még egy kutyánk legyen, így nyáron már mindent elkövettünk, hogy találjunk egy pointer kölyköt. Más fajta szóba sem jöhetett, mivel 20 éves pointer-imádat és tartás állt mögöttünk. De az országban akkor sehol nem sikerült eladó alom nyomára bukkannunk, reményünk pedig, hogy barna foltosat találjunk, mint Cindy és elsõ kutyánk, Anka, szinte teljesen elveszett. Október eleje táján a honlapon megláttam Gyárfás Marianne Speedyjének Litvániában született kölykeirõl készült fényképét, és örömmel láttuk, hogy barna foltos kiskutyák is vannak közöttük. Azonnal írtam az anyakutya tulajdonosának, akivel e-mailezésbe kezdtünk. Angol nyelven folyt a levelezés, ez kissé korlátokat szabott fõleg az én kifejezõképességemnek, de mégis sikerült kölcsönös szimpátiát ébresztenünk egymásban. A kölykök tenyésztõje, Karina megírta, hogy egyetlen barna foltos kislány van, Ammily, és küldött róla képet. Rögtön beleszerettem, férjem és fiam szintén el voltak ragadtatva a 4 hetes kölyökkutya bájától. Ezután tudtam, senki más nem kell nekem, csak Ammily. Miután több jelentkezõ közül Karina a távolság ellenére is minket választott, végre el mertük hinni, hogy újra lesz egy barna foltos pointer kislányunk. Igen ám, de Litvánia tényleg elég messze van, és nem nagyon volt rá módunk, hogy kiutazzunk érte. Mindenképpen olyan lehetõséget kerestünk az idejutására, ami nem viseli meg túlzottan a fiatal kiskutyát. Karina talált végül is megoldást. Egyik jó barátja kamionosként Magyarországra kapott fuvart, õ hozta el hozzánk Ammily Europos Mitas-t, a 7 hetes kölyökkutyát. Napokon át vártuk türelmetlenül a hírt, mikor indulnak el, és végre október 20-án eljött a várva várt nap. Ammily megérkezett. A hosszú úttól elalélt kicsi pár percen belül teljesen magához tért és össze-vissza ugrált és nyalt minket a kocsiban hazafelé, mert otthonunktól elég messze, a tornyosnémeti határátkelõhelyen szoríthattuk õt elõször karjainkba. Fedra itthon találkozhatott vele elõször, és éppen azokban a napokban történõ mûtétje ellenére nagyon örült neki. Azonnal a pártfogásába vette a kis apróságot, pedig az sokszor erõszakosan harapdálta õt éles fogaival játék közben, mégsem haragudott meg rá soha azután sem, rá se mordult, és korát meghazudtoló élénkséggel vetette bele magát a játékba fogadott kisbabájával. Azután is ( Fedra élete utolsó pillanatáig) nagyon ragaszkodtak egymáshoz. Fedra egészen megfiatalodott Ammily mellett. Nyolc almot neveltünk fel az elmúlt 20 év alatt, három kutyánk öregedett meg mellettünk, de Ammily mindegyiktõl különbözött már bébinek is, és most is. Irtó élénk, energikus, soha sem fárad el, határozott és öntörvényû, kissé különc, magának való és bájosan erõszakos.Imádja a vizet, az úszást. Kitartó, amit a fejébe vesz, mindenképp megpróbálja véghez vinni. Borzasztóan kíváncsi, mindent fel akar fedezni, meg akar ismerni, mindent megszimatol, a szájába vesz. A kutyákkal is, emberekkel is barátságosan viselkedik. Kedves, hízelgõ, rendkívül értelmes és tanulékony. Ragaszkodó, nagyon kötõdik hozzánk, a családhoz, „szertartásai” vannak a reggeli, vagy hazaérkezésünk utáni köszöntéseinek. Ammily nemcsak jellemileg különleges, de kifejezetten elegáns és szép kutya is, amit a kiállítási eredményei is bizonyítanak………2017.október 13. AMMILY ELMENT! Drága, édes, imádott Hercegnõnk… Különleges, és csodálatos volt. Kedves, és magának való, hízelgõ és mogorva, ragaszkodó, öntörvényû, bájosan erõszakos, bátor, semmitõl sem félt, soha nem ölt meg semmilyen élõlényt. Sok kedves és egyedi szokása volt, 6 nap híján 13 évet volt velünk, ez nagyon sok és mégis borzasztóan kevés… Végletekig bízott bennünk, bármilyen kellemetlen dolgot tehettünk vele, tudta, hogy érte van. Majdnem mindent megértett. Még nem tudom felfogni, hogy nem ölelhetem többé magamhoz, hogy nem dõl nekem, nem bújik a lábunk közé, nem kunyerál kaját, nem bújik össze a többiekkel. Nagyon üres a ház és az egész világ!